Archívum

Tetszett a cikk? Írja meg!

Köszönjük, sikeresen elküldte az üzenetet!

Blog

5 pontban az elvesztegetett értelemről

Előző cikkünkben a „Kivel leltározzak?” kérdéskörről írtunk, de a leltár sikerességének szempontja mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a munkatársaink alkalmazásával járó elvesztegetett értelmet sem.

Mivel is jár e tekintetben, ha saját dolgozóinkat alkalmazzuk a leltár elvégzésére? Mit takar pontosan az elvesztegetett értelem kifejezés? Összeszedtük, hogy egy kolléga alapvető feladatainak elvégzéséhez milyen teendők szükségesek, így a leltározáskor végzett számolás során milyen különböző befektetett energiák vesznek kárba.

1. A megfelelő munkatárs kiválasztása

A tulajdonosok szemszögéből vizsgálva fontos kérdés a megfelelő munkatárs kiválasztása. Ennek folyamán az a kolléga a potenciális jelölt, aki több pozícióban is bevethető, különböző feladatokban is megállja a helyét. Ez különféle szakterületeket, képesítést, nyelvtudást stb. jelenthet, melyeket a szóban forgó jelölt nem kevés munkával szerzett meg. Egy esetleges leltár alkalmával viszont természetesen ezek az előnyök/képesítések már kevésbé relevánsak.

Gondoljunk csak arra, amikor a pénzügyes, konrollingos vagy beszerző kollégákkal végeztetjük a leltárfelvételt, vagy ellenőrzést. Ők többnyire diplomás, tanult emberek akár több 100 ezer Ft-os fizetéssel és mi termékek számolgatására használjuk erőforrásaikat. Ugye, hogy ez nagy pazarlás?!

2. Munkavállalók kötelező/ajánlott képesítése

A munkavállalóknak egyre komolyabb követelményeknek kell eleget tenniük az előírások folyamatos szigorodása miatt. Ezen felül természetesen jelentős probléma a megfelelő képesítés(ek) kiválasztása, majd megszerzése. Bármilyen alkalmazotti beosztást is tekintünk a dolgozók számára immár alapvető érdek, hogy színvonalas szakmai képesítést szerezzen. A leltározáshoz pedig csak számolásra meg mondjuk egy adatgyűjtő használatának tudására van szükség, és mégis a számos képesítéssel rendelkező dolgozóikat is bevonják a cégek.

3. Vállalati szakterület ismerete

Egy vállalat akár igen speciális területtel is rendelkezhet, melyet alkalmazottaink már a munka végzése során megismertek. Egy kereskedő eladói tevékenységi körébe is például számos feladat tartozik, mint az áru felhasználásával, kezelésének módjával kapcsolatos adatok megismerése vagy a fizetéssel kapcsolatos információk.

A leltári munka során viszont ezt a speciális szakterületi ismeretet már kevésbé / nem lehet felhasználni, nem okoz előnyt a számolás során. Sőt, akár még negatív irányba is elviheti az eredményeket...

4. Személyes készségek

Egy kereskedő számára számos – kevésbé tanítható – tulajdonság elengedhetetlen, melyek közé példaként az emberismeret, előzékenység, kezdeményező és kapcsolatteremtő készségek tartoznak.

Ezzel szemben egy leltározási munkához ettől igen eltérő jellemvonásokkal rendelkező munkavállaló jelenthet előnyt. Ilyenek például a monotonitás tűrés, türelem vagy a biztos számtani – és koncentrációs készségek. A leltár elvégzésének menetéből kifolyólag megfelelő alanyok lehetnek akár fiatal megbízható hallgatók (technológiai ismeret, fizikai és szellemi fittség stb.).

5. Túlképzettség

Ahhoz, hogy valaki eladóként dolgozhasson kötelező végzettséget szerezni, ráadásul egy kereskedelemi boltvezetői képzés elvégzéséhez előírás a ruhabolti eladó képesítés alapképzés. Ezen kívül az előrelépés lehetőségéhez általában további szakmával kapcsolatos egyéb ismeretek elsajátítása szükséges, mint például marketing vagy vállalkozói tanulmányok folytatása (21/2010. (V. 14.) NFGM rendelet az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről). Ezzel szemben - ahogy fentebb is említettük - a leltározás elvégzésére a fiatalok potenciális jelöltek lehetnek, melyből egyértelmű következtetés tehát, hogy

a leltározási munkához nem szükséges speciális, szakmai előképzettség.

Ebből kifolyólag saját alkalmazottaink egy leltári számoláskor túlképzettek lehetnek, mely akár a személyes érdekeiket is sérthetik, így akár a dolgozóink elégedettségét is kockáztathatjuk, nem is beszélve arról a plusz költségről, amit ilyenkor kifizetünk nekik túlóra vagy szabadság révén.

Kérdés tehát, hogy érdemes-e a saját munkatársainkat a leltár munkavégzésére felkérni? Látható, hogy ezzel a feladattal az általuk birtokolt tudás nincs felhasználva, azaz megjelenik az „elvesztegetett értelem” problémája. Továbbá ne felejtsük el, hogy a dolgozók személyes készségeinek halmaza közel sem feltétlenül egyezik meg a leltározáshoz szükséges tulajdonságok halmazával (kereskedelmi, értékesítési készségek a számolási képességekkel szemben). Így mind a vállalat, mind a munkavállaló szempontjából pazarlásnak tekinthető, ha a leltári munkát nem megfelelő emberrel végeztetik.

 

Készítette: Puskás Eszter & Takács András

Kapcsolat